Itt folytatódnak a kirándulásaim 2010-ben.
A januári nagy hóesésben mentünk be a nagypapihoz.
Óriási volt a hó, főleg ott, ahová kotorták.
Itthon meg elmentünk szánkózni kihasználva a havat.
A kisebbik öcsémmel csúszkáltunk jókat.
De a legjobban az tetszett, amikor hason fekve csúsztam le.
Annyira aranyos volt, hogy legszívesebben hazavittem volna.
A hétvégén nagy családlátogatáson voltunk. a nagypapinál kezdtük a kört.
Nagypapitól megkaptam életem első szerszámkészletét! Nagyon örültem neki.
Jót beszélgettünk nagypapival.
Aztán átmentünk Olgiékhoz.
Itt kivételesen nyugodtak voltunk és a játékokkal bogarásztunk.
Aztán átmentünk Fanniékhoz, de itt már nagyon nem bírtunk magunkkal.
Egész idő alatt futkároztunk.
És a Fannival incselkedtünk.
Azért néha megpihentünk egy kicsit.
Az egyik ilyen pihenőnél elkaptuk a tavasz 17 pillanatából az elsőt.
Íme, a tavasz első pillanata. Egy gyönyörű hóvirág.
Középső öcsémmel és apával mentem. Jó hideg volt és hó, ami meglepett, mert máshol már nyoma sem volt.
Itt egy kőbánya tetején állunk, ahonnan csodás volt a kilátás, de orkán erejű szél fújt.
Ezt a képet én csináltam. A háttérben Tardos látható.
A kőbányában szedtem néhány érdekes követ.
Itt már visszafelé kutyagolunk.
A végére még alakult egy nagy hógolyózás. Nagyon élveztük.
Itt éppen a túra végére ígért kemencés lángosunkat várjuk.
Már jó régóta nem voltunk sehol, de nemrég elmentünk a szomori falunapra.
Nagyon tetszettek a zenék.
Azért belefért a zenehallgatásba egy kis mérleghintázás is.
Igazi cowboy-os mozdulatokkal ültem meg a lovat.
Persze nem bírtam magammal és felálltam a közepére, ahonnan jól ráestem az asztal sarkára, ami mögöttem volt. Ez a fájdalmas arckifejezés már utána volt, amikor megpróbáltam visszaülni rá. Sajnos, itt befejeztem a mérleghintázást.
Ma meg elmentünk az Esztergom rally-ra, amin nagyon jól éreztük magunkat az öcsémmel.
Jókat hülyéskedtünk Baluval a szünetben.
És a végére meghallgatták az égiek a fohászomat és leszakadt az eső. Az autók meg pörögtek, csúszkáltak a mi legnagyobb gyönyörűségünkre.
Hmm... vajon a következő autó is beesik az árokba?
Aztán egy hét múlva elmentünk az egyik rokonunkhoz.
Míg a többiek kocsiztak, én a számítógépen játszottam.
Bár nem látszik, de éppen egy focis játékkal szórakoztatom magam.
Nyárindítónak elmentünk a nagypapihoz, ahol hintáztunk egyet.
Nagypapi, nézd milyen erős vagyok!
Nagypapinak eszébe jutott, hogy nemrég építettek egy klassz játszóteret a közelben. Így kimentünk letesztelni, hogy jól építették-e meg.
A tesóim is nagyon élvezték.
Na, én ide most felmászom.
Elképesztő mennyiséget rohangáltunk, csúszdáztunk.
A végére úgy kidöglöttem, hogy a kedves tesóim elkezdtek elföldelni mondván, hogy már nem térek magamhoz.
Azért gondolom sejtettétek, hogy ez vicc volt, és volt még energiám a további csúszdázáshoz.
Sajnos, az idő hamar eltelt és indulnunk kellett haza. De egy nagyszerű élménnyel lettünk gazdagabbak.
Tegnap a Fanni ballagásán jártunk.
Itt van a nagy tesóm.
Bizony, már kijárta a 8.-at is.
Itt a barátnőjével beszélget éppen.
Baluval kíváncsiskodunk.
Látom apa!
A virágözönből még az anyukájának is jutott.
A végén még egy oklevelet is kapott.
Itt indulás előtt még megpihenek anya vállán.
Pár napja lementünk a sulimban szervezett indiántáborba Balatonszepezdre, látogatóba.
Tök jó volt a hely. Volt ott tipi, totemoszlop...
...egy ház, meg temérdek sátor a gyerkőcöknek.
A srácok délelőtt apával íjászkodtak egy kicsit.
Délután meg lementünk a Balatonhoz fürdeni.
A fürdésen kívül még mérleghintáztunk is egyet.
Aztán visszamentünk a táborba, ahol kerestünk egy...
...egy lasztit és fociztunk egyet.
Foci után meg beájultam a székbe.
Apát muszáj volt lefényképeznem.
Az esti vízre, "akarommondani" kvízre, beültem az egyik csapatba.
A tanárok jó kis indiános kérdéseket tettek fel nekünk.
Mi meg tanakodtunk rendesen, hogy a jó választ adjuk.
Nagyon élveztük a vetélkedőt.
Sajnos eléggé ránksötétedett, mire az indián ruha bemutatóhoz értünk.
De azért még láttuk a törzsek mestermunkáit.
Aztán a nap zárásaként még az egyik törzs énekelt egyet.
Apaaaa, ne villogj a szemembe!!!
Reggel aztán jól bereggeliztünk.
És utána sajnos hazaindultunk.
A hét végén meg Fonyódon fürödtünk.
Nagyon élveztük a vizet.
Aztán a stégről ugráltam a vízbe.
Itt éppen csobbanok.
Azt a mindenit, hogy lobog a hajam!
És már megint lementünk a Balcsira.
Íme "Posseidon"
Itt már próbálkozom az úszással. A víz egyébként nagyon meleg volt, úgy 29 fokos lehetett.
Tegnap fejeződött be a szomori rovásíró tábor, amin én is részt vettem és apa tartotta Mónika nénivel együtt.
Minden napra volt valami jó délutáni program a tanulás mellett. Itt éppen életfát csinálunk a kezünkkel nyomdázva.
A sok kéznyomból lassan elkezdett kialakulni a fa.
Délután barantáztunk egy kicsit Tompapával, és mivel hozott régi fegyvereket, páncélokat, mi jól kipróbáltuk azokat.
Életemben ilyen nehéz gönc nem volt még rajtam. Alig bírtam megállni a lábamon. A páncéling 21kg volt, a sisak 3kg, a kard meg vagy 4kg. Majdnem annyi volt összesen, mint én magam.
Az egyik délután még fagyizni is elmentünk.
Aztán volt egy olyan nap, amikor honvédelmi délutánt tartottunk, és légfegyverekkel is megtanultunk lőni.
Itt éppen egy háromtusának kezdünk neki. Apának sikerült a rajtot elkapnia.
Itt a futóverseny váltójánál iramodok neki.
És egy kör után a stafétát átadtam Eszternek, akivel meg is nyertük ezt a számot.
Itt tudtuk meg, hogy az egész versenyt a mi csapatunk nyerte.
Az aranyérmet itt akasztották a nyakunkba.
Nagyon jó érzés volt ott állni az éremmel a nyakamban.
A verseny után még lőhettünk párat.
Jó messze volt a céltábla, de sikerült pár jót lőni.
És ez a hét is a végére ért. Nagyon élveztem a rovásíró tábort, sőt még a betűket is megtanultam. Délutánra már csak egy jó bográcsozás maradt.
Szeptember elején az oviban névadó ünnepség volt, amire minket is meghívtak, hiszen Zola a kisöcsém idén megy oviba.
Érdekes volt visszakerülni az oviba, de azért feltaláltam magamat, és együtt játszottam a kicsikkel.
A délelőtt végén még egy meglepetés is várt ránk.
Egy torta!
Húúú, de fincsi volt a torta!
Zolinak annyira izlett, hogy háromszor is kért.
És levezetésnek még játszottunk egyet az udvaron.
Az egyik hétvégén meg ismét ellátogattunk Olgihoz.
Persze én rögtön lecsaptam a számítógépre és megnéztem pár Bruce Lee videót.
És szokás szerint megint nem bírtunk magunkkal. Itt éppen Zolit lovacskáztatom a hátamon.
Aztán átmentünk a nagypapihoz, hogy Ők is örüljenek nekünk.
Azért itt már jobban bírtunk magunkkal, persze csak a tv bekapcsolása után.
Talán az utolsó szép őszi napot kihasználva elmentünk a Pilisbe kirándulni. És erre az útra Csikasz is elkísért minket.
Csikasz úrfi egészen jól vizsgázott annak ellenére, hogy még nem volt rajta póráz soha.
Gyönyörű színekben pompázott az erdő!
Már rögtön az elején ettünk-ittunk egyet.
Aztán mélyen belevetettük magunkat az erdőbe.
Délben aztán megálltunk pihenni, meg enni. Ezt a képet én csináltam. Egész jó lett.
Mivel anyát otthonhagytuk, ez egy teljesen fiú csapat volt. De jó volt.
Visszafele a Júlia forrásnál megálltunk.
Kicsit játszottunk is, de leginkább tereprendezést tartottunk, meg kitisztítottuk a forrást is.
Aztán a szokott helyen megint megálltunk pihenni.
Az út végén még megálltunk kajálni egy kicsit.
Én meg építettem egy... nem is tudom mit, de jó lett.
Persze a túrát Csikasz bírta a legjobban.
Nemrég egy hétvégén felmásztunk a Kakukk hegyre, ami a falunknál van.
Először az egyikre másztunk fel, itt meg éppen a másikra igyekszünk.
És amikor felértünk, akkor csináltam ezt a képet apáékról.
Egy hét múlva megint ott kirándultunk. Ilyen a falunk a magasból.
Most Csikaszt is vittük magunkkal.
A gyönyörű időben nagyon szép volt a kilátás.
Nagyon jót játszottunk, meg árkot ugrottunk, meg kergettük egymást, meg hemperegtünk a fűben, meg.......hűűű nem is tudom fölsorolni.
Itt Balu éppen fára mászik.
Amikor elfáradtunk, leültünk pihenni egy szép fenyő alá, ami egy jó kis gödörben nőtt ki. Igazi kis "bunker" ez.
És pihenés után folytattuk a rohangálást, bírkózást.
És amíg mi játszottunk, Csikasz őrizte a táborunkat.
Mi meg csak rohangáltunk, élveztük a gyönyörű időt, meg a természetet.
A nagy havat kihasználva felmentünk a sulihoz szánkózni.
Juhéééjjj!
A csúcs meghódítása.
Már csak két nehéz lépés!
Túl a csúcson!
Huhúúúúúú!
Hűűű, de gyors volt!
Karácsonykor nagypapinál.
Mit mondasz, nagypapi?
Na, most képzeld el nagypapi!
Már megint vége van egy évnek!
Itt a vége a 2010-es kirándulós képeknek, de találkozunk 2011-ben is.
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
folyt. köv.......
